Újra egykori fényében pompázik a Kölcsey épülete
Hosszú évekig tartó várakozás ért véget szerda délelőtt, ugyanis a Kölcsey Ferenc Főgimnázium épülete végre visszanyerte az intézményhez méltó fényét.
A szerda délelőtti napsütésben tartott ünnepségen legelőször a nagymúltú intézmény igazgatónője, Pataki Enikő szólt az egybegyűltekhez. Visszaemlékezett azokra a kétségbeejtő pillanatokra, mikor az iskola pedagógus- és diákserege először lépett be az újonnan használatba vett épületbe. Máladozó falak, korhadt ajtó- és ablakkeretek fogadták akkor az érkezőket.
„Az elmúlt nyolc év története számunkra az összefogás, a teremtés, az újjáépítés ideje volt. […] A Kölcsey Ferenc Főgimnázium története a magyarság összefogásának története. Szatmáriak, partiumi és anyaországi magyarok nyújtottak segítő kezet egymásnak, bizonyítékaként annak, hogy a gyermekeink jövőjéért, a biztos alapokon álló oktatásért, egyetlen közös célért közös akarattal összefogó közösségnek van jövője” – mondta el Pataki Enikő, aki a helyi és a megyei előljárók mellett a magyar kormánynak is kifejezte háláját, ugyanis utóbbi mintegy 700 millió forintnyi összeggel támogatta az épület megújulását, melyben 1071 diák tölti mindennapjait.
A magyar kormány képviseletében tiszteletét tette az ünnepségen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is. „Az életben legnagyobb dolog megmaradni és túlélni. Ez az iskola kiállta az évszázadok próbáját” – mondta Semjén Zsolt, majd felidézte a tanintézmény életének legnagyobb akadályait. Többek között azokat az éveket is felemlegette, amikor a kommunista rezsim lábbal taposta a magyar oktatást. Ennek ellenére az intézménynek sikerült elismerést és tekintélyt kivívni, hiszen az iskola mindig is szilárd alapokra építkezett. „Nehéz, de nemes küzdelem vár az iskola tanáraira és diákjaira. Meg kell őrizniük azt a hitet és erőt, hogy magyar nyelven beszélnek és magyar nyelven tanítanak” – intette a közösséget a miniszterelnök-helyettes, majd Goethe szavaival zárta beszédét. „Két dolog a legtöbb, mit gyermekeinknek adhatunk: gyökereket és szárnyakat.”
Semjén Zsolt után Kovács Irén Erzsébet, a kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelős államtitkár vette át a szót, aki hatalmas eredménynek és egy megvalósult álomnak nevezte az iskola megújulását. Abbéli reményét is kifejezte, hogy az új épület majd új erőt ad az iskola közösségének, hogy kiállja a viszontagságokat és teljesítse a kitűzött célokat. Az államtitkárasszony gondolatait osztotta Calin Durla megyei főtanfelügyelő is, aki örömmel jelentette ki, a Kölcsey végre olyan épületetben működhet, amilyet valóban megérdemel.
Az ünnepségen természetesen jelen voltak a helyi és a megyei vezetők is. A város polgármestere azokat az éveket idézte meg, melyekben a Kölcsey háromszor is költözésre ítéltetett, de mint mondta, a nehéz időszakból megerősödve lábalt ki az intézmény. Kereskényi Gábor köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, ugyanis az anyaországi támogatás nélkül a felújításra még hosszú éveket kellett volna várnia a helyi magyar közösségnek.
Szatmárnémeti vezetőjének hálájában Pataki Csaba, a megyei tanács elnöke is osztozott, aki elmondta, míg vannak fiataljaink, addig érdemes megjavítani a falakat. A ma hivatalosan átadott épület és a benne működő intézmény története pedig mindenkinek hitet adhat arra nézve, hogy több száz év múlva is lesz a városban magyar nyelvű oktatás.
Miután minden beszéd elhangzott, illetve Schönberger Jenő püspök megáldotta az egykori papi konviktust, a vendégsereg az igazgatónő kalauzolásával járhatta be a megújult épületet, melyben 1071 diák oktatása és nevelése zajlik nap mint nap. 1071 olyan diáké, akik egyre-másra halmozzák a díjakat, elismeréseket, ezzel pedig nem csak a Kölcsey, de Szatmárnémeti hírnevét is öregbítik.
